A fertőrákosi Lajta mészkő a földtörténeti Miocén kor Szarmata korszakában, mintegy 12-15 millió évvel ezelőtt keletkezet és a Pannon-tengerben rakodott le. Keletkezését tekintve tipikusan sekély tengerben keletkező partközeli üledék, melyre a kövületekben ugyancsak partközelt jelző állatok kagylóhéjak, csigák, mohaállatok, férgek és halmaradványok is utalnak, de ezek mellett fellelhetők még cápafogak, csiga maradványok is. A Lajta mészkő kialakulásában jelentős szerepet játszott egy mészkiválasztó alga, amely tömegesen élt ebben a sekély tengerben. A Lajta mészkő összlet általában durva, ritkán keményebb tömött mészkőből vagy laza mészhomokkal álló képződmény, amelyben helyenként agyagos, márgás padok is települtek. A megfigyelhető üledék mind igen sekély tengerben keletkezett, partszegélyi képződmények, olyannyira, hogy a tengerfenék még általában hullámverés övébe esett. Ennek következtében a mészkő anyagát elsősorban, kőzetalkotó jelleggel a mészalga szolgáltatta. A rengeteg mészalga fenéki gyepszőnyegei a hullámverés áldozatául estek, összetöredeztek és a törmelékanyagok a mészkő felépítésében így főszerephez jutott. A kövületekbe zárt fauna édesvízre utal, mely a víz visszahúzódásával formálódott és szilárdult meg.

A fertőrákosi kő főbb jellemzői:
Színét tekintve sárgásfehér színű kőzet, testsűrűsége viszonylag tág tartományban határozható meg. Légszára állapotban 1.750 kg/m3 - 2.500 kg/m3.
Vízfelvétele a durva mészköveket tekintve alacsonynak mondható, ~25 V%.
Fagyállóságát tekintve 50 fagyasztási ciklus után sem volt tapasztalható bárminemű elváltozás a próba darabokon, így tehát kiválóan alkalmazható, fagynak kitett helyeken is. E megállapítás csak a kőbánya vagy a kőfaragók által értékesített és fagyállónak minősített termékek esetében érvényes. A fertőrákosi mészkő (más durva mészkőhöz hasonlóan) általánosan nem minősíthető fagyállónak!
Nyomószilárdsága légszáraz állapotban 12.5 MPa
A durvamészkővek között a fertőrákosi Lajta mészkő tömöttségével, relatíve magas nyomószilárdságával, időtállóságával, viszonylat alacsony vízfelvételével egészen kiváló osztályba sorolható. Általánosságban elmondható, hogy időtállóbb mint a sóskúti durva mészkő.
Mindezen viszonylag kedvező tulajdonságai ellenére kültéri, illetve nedvességnek kitett helyeken a fertőrákosi mészkövet impregnálni kell.

Felhasználás:
Az elmúlt néhány évben számos épület kőmunkái készültek fertőrákosi méyzkőből.
Ezek közül néhány közismert objektum: a nádasdladányi kastély rekonstrukció, budapesti Ybl-palota mellvédkorlátja illetve attikája, Fehérvárcsurgón a Károlyi kastély udvari mellvédje mindegy 100 m hosszban, Gyöngyösön a Vám és Pénzügyőrség homlokzatdíszei és lábazata (ennél a kőmunkánál külön szakértői vizsgálatnak vetették alá a követ és az ÉMI Miskolci Kirendeltsége kiváló minőségűnek találta), a gödöllői Grassalkovich kastély nyílászáróinak kőkeretei, párkányai, díszes oromzata, Káptalafa magyar királyi korona.

A fertőrákosi kőbányászat története:
A kőbányászat kezdete Fertőrákoson ie. 4. századra datálható, ugyanis ebből a kőből készítették Sopron alapítói a várost védő 6-8 m magas sáncot. A kelták után a rómaiak szintén használták ezt a követ, ennek nyomait Sopron számos helyén talált leletek igazolják (pl. a Deák tér, a Csengeri utca, Pap-rét, Bécsi domb). Ezekhez az építkezésekhez használt mészkövet, a jelenleg is működő bánya szomszédságában található római kori bányából szállították.
A másik történelmi múltú bánya, a jelenlegi barlangszínház helyén működött. Művelésének kezdete az 1500-as évekre tehető. A nagy kőfejtőről először 1587-ben Draskovich bíboros úrbáriuma szól, ezekben az években jelentős kőkitermelést nem végeztek, csak alkalmi kőfaragók fejtették a követ. A kőfejtés Simon János győri püspöksége idején bontakozott ki. 1857-ben bécsi bérletbe került a bánya. Ekkor épült Sopron és Bécs számos lakó és középülete fertőrákosi kőből Többek között a soproni Szent Mihály templom, vagy a bécsi Stephansdom. Említhetnénk példaképpen akár a fertődi Esterházy kastélyt vagy a keszthelyi Festetics kastélyt is, mint a fertőrákosi kő minőségének tanúbizonyságát. Az épületmunkákon túl számos síremlék, emlékmű és szobrászati alkotás alapanyagául szolgált a festőrákos Lajta mészkő.

A jelenleg is működő miocén kőbánya a Fertőrákos-Mörbischi út baloldalán fekszik. A bánya az 1950-es évektől üzemel, ezekben az években a termelés csak csekély mennyiségű kőpor előállítására korlátozódott. Az 1970-es években kezdett a kőpor termelés fellendülni, de ezekben az években sem beszélhetünk még ipari méretű termelésről. A kőpor előállítás ipari mértékben az 1980-as évektől indul meg, mivel a mezőgazdaság igényelte talajjavítás céljára magas kalcium-karbonát (96%) tartalma miatt. A talajjavítás mellett I. osztályú vakolóanyagként is alkalmazták.
Az 1990-es évektől kezdődött a tömbkő kitermelés szobrászati és épületdíszítő célokra. A kitermelés kezdetben dagadó cementes, repesztéses, fúrásos módszerrel történt, de ezzel az eljárással csak alaktalan kövek kivételét tudták biztosítani. 1998-tól vált lehetségessé szabályos tömbkövek kifűrészelése a hegyoldalból.

Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház