A kőbányászat és kőfaragás elterjedése ezen a vidéken természeti adottság eredménye. Az összesült dácit- és riolittufa igen jó építőanyagnak bizonyult és az alapanyagot a falu határában bányászták. A pincéket és barlanglakásokat a domboldalak riolittufájába vájták. Kőbefaragott juhhodályt is találunk a település északi szélén. Egy 1862-es összeírás szerint a faluban 82 barlanglakás volt, a két világháború között pedig 172 barlanglakásban 820 személy lakott. 1971-ben 39 ilyen ház található a községben, ebből 27 lakott. Országosan is jegyzett barlanglakás a Toldi utca 28. szám alatt található műemléki védelem alatt álló tájház.
Nevesek voltak a falu kőfaragó mesterei, a település hangulatát, utcaképét ma is meghatározzák a rakott kőfalak, kőkeresztek, szobrok, ámbitusoszlopok – mind a helyi kőfaragók munkáját dicsérik.
Szomolya község határában négy lelőhelyen, 13 kaptárkövön összesen 132 db fülke van. Ebből 117 db egy lelőhely 8 kaptárkövén található s ugyanitt egyetlen kúpon 48 db fülkét lehet összeszámolni. Ez a lelőhely, amit jelenleg is láthatunk, ma Vén-hegy délnyugati oldala néven szerepel a szakirodalomban. A hatalmas kúpokkal, sziklaormokkal tagolt riolittufa-vonulat 8 egymástól jól elkülöníthető kaptárkőt foglal magába.

Üzemeltető: a bánya bezárt!